A fesztiválszervezők számára értelmezzük a 71. Magyar Közlönyben megjelent jogszabályt, ami a válság kárvallottjainak ígért kormányzati támogatás első kézzelfogható eleme.
A (legalább hat hónapja működő) fesztiválszervező mint munkaadó vállalja, hogy három plusz egy hónapig nem csökkent létszámot.
Jellemzően teljes munkaidős alkalmazottjával csökkentett, jellemzően napi négy órás munkaidőben állapodnak meg a következő három hónapra, ami után legalább egy hónapig visszaáll az eredeti állapot.
Együttes kérelmet nyújtanak be a megyei (fővárosi) kormányhivatalhoz, amiben egyebek mellett vázolják a körülményeket, valamint kifejtik, hogy a tevékenységük nemzetgazdasági érdek.
Kedvező elbírálás esetén a hivatal a munkavállalónak havonta utólag bérkiegészítést utal. Az összeg kiszámítása bonyolult: “A támogatás mértéke a veszélyhelyzet kihirdetésének napja szerinti esedékességgel megállapított havi távolléti díj általános szabályok szerint megállapított személyi jövedelemadó-előleggel, járulékokkal csökkentett összegének a harminc, negyven vagy ötven százalékban kieső munkaidőre járó arányos részének hetven százaléka.”
Egy bizonyos: a plafon a minimálbér kétszerese, nettó (kerekítve) 75 ezer forint. Legfeljebb ennyit fizet az állam havonta, ez viszont adó- és járulékmentes.
Új fogalomként jelenik meg az egyéni fejlesztési idő. Ez azt jelenti, hogy a szabaddá váló idejének harminc százalékában a munkavállaló önképzést végez, amely idő alatt “a munkaadó rendelkezésére áll”. Ami többek közt azt jelenti, hogy a munkaadó erre az időtartamra is bért fizet (és annak járulékait).
Ki-ki a további részletek ismeretében tudja megítélni, hogy szervezete számára nyújt-e esélyt gondjainak orvoslására a kormányzati intervenció első eleme.
