Sokszínű a magyar fesztivál kínálat – Márta István nyilatkozik a Magyar Időkben

Nem az a fontos, hogy a kulturális rendezvényeket milyen elnevezéssel ajánljuk az érdeklődők figyelmébe, hanem, hogy helyükön kezeljük azokat, és a minőség jegyében dolgozzunk – tanácsolja Márta István Erkel-díjas zeneszerző. A Magyar Fesztiválszövetség elnöke szerint sokszínű a magyar fesztiválélet, és kiváltképp örvendetes, hogy a European Festivals Assotiation 761 nemzetközi minősítésű fesztiválja között 25 magyar is szerepel. 

Alapvetően nem befolyásolja a hazai és az európai fesztiválszezont a nemzetközi helyzet, ám a tervezhetőség és a hatékonyság miatt indokolt, hogy a fesztiválszervezők odafigyeljenek a migrációs problémákra, és tekintetbe vegyék azok kihatásait a kulturális eseményekre – mondta el kérdésünkre Márta István, a Magyar Fesztiválszövetség elnöke. Úgy véli, a félelem egy többezres rendezvény szervezője számára rossz tanácsadó lehet, de ugyanez fordulhat elő, ha nem veszi figyelembe az aktuális problémákat. Mint mondta, hazánk ebből a szempontból (is) biztonságos ország, de vannak olyan információik például Berlinből és Belgiumból, hogy egyes fesztiválok eredeti helyszínét éppen az említett okok miatt megváltoztatják.

Bár csak májusban kezdődik a nagy fesztiválszezon, az első hazai eseményeken már túl vagyunk: a hónap elején a 2. Magyar Filmhétre és a 4. Thália-humorfesztiválra várták az érdeklődőket, március 3-án kezdődött a XXII. Kecskeméti Tavaszi Fesztivál, a budapestit április 8-án nyitják meg, és a Mediawave-vel folytatódik az előszezon. A szövetség szakmai szempontból különös figyelemmel kíséri azokat a fesztiválokat, amelyek tavaly elnyerték az EFFE (Európa a fesztiválokért, a fesztiválok Európáért) nemzetközi rangot adó minősítését. Az elnök örvendetesnek tartja, hogy a harmincöt magyar pályázó közül huszonöt büszkélkedhet ilyen minősítéssel, és ezek nagy többsége a Magyar Fesztiválszövetség tagja.

Márta István szerint nem feltétlenül kifogásolható, ha egy kisebb rendezvényt fesztiválként adnak el a szervezői, és így próbálnak érdeklődést kelteni, így végzik a marketingjét, így próbálnak szponzorokat találni: „Mi a minőség jegyében dolgozunk, és ezt ajánljuk másoknak is. Szövetségünk fesztiváldefinícióját szakmailag már sikerült elfogadtatni, de széles körben még nem. Persze nem az fontos, hogy a kulturális rendezvényeket milyen elnevezéssel ajánljuk az érdeklődők figyelemébe, hanem hogy helyükön kezeljük azokat. Sokfajta gyümölcs terem a magyar fesztiválkultúra fáján, színes a hazai paletta. A művészeti, a gasztrokulturális, a folk-, az ifjúsági vagy a zenei fesztiválok mellett persze fontosak a falunapok is, de ezekre a lokalitás jellemző. Szervezetünk főleg a városi, a regio­nális, az országos vagy a nemzetközi érdeklődést kiváltó tagjaink szakmai érdekeit képviseli.”

Áttekintve a kiválóak 25-ös listáját, feltűnik, hogy közvetlen balatoni fesztivált nem találunk köztük. Igaz, a VeszprémFest és a Márta István nevével fémjelzett Művészetek Völgye a Balatonnál tartózkodóknak is vonzó esemény, de ezek mellett létezik egy immár tíz éve sikeres, összművészeti programkínálat: a földvári Kultkikötő és a nemzetközileg is magasra értékelt, fiatalok tízezreit vonzó Balaton Sound. Kérdésünkre, hogy szerinte helye lenne-e a nemzetközi fesztiválkínálatban egy balatoninak is, az elnök elmondta, sajnos az említett Balaton-parti fesztiválok nem neveztek az európai minősítésre, de úgy látja, több ottani rendezvény, például a füredi, a siófoki, a keszthelyi, a tihanyi fesztiválok is megállnák a helyüket bármilyen nemzetközi megmérettetésben, és a Nagyon Balaton regionális akció kínálatában is bőven vannak gazdag tartalmú, minőségi rendezvények.